Ezt az oldalt Burmeister Erzsébet fordította.
Tel: (36) (46) 322 398
E-mail: erzsi@uni-miskolc.hu
Õszinte köszönetemet szeretném Erzsébetnek kifejezni a fordításáért.
A kombucha
nem új találmány. A teagomba õsrégi
népi- és háziszer. A hatását generációk
óta sok nép becsüli és értékeli
különösen a keletázsiai térségben.
Sok emberrel beszéltem Kelet-Poroszországból, a Baltikum országaiból és Szászország, a Szudétavidék és Szilézia egyes részeirõl. Még jól emlékeznek arra, amikor gyermekkorukban a nagymama valamelyik meleg sarokban õrizte az édes teán úszkáló teagombát. A felügyelete és kezelése alatt készült a jól bevált és kívánatos ital az egész család számára.
A teagomba eredeti hazája azonban még keletebbre tehetõ: Japán vagy Kína.
Már erre utalnak azok a nevek is, hogy "kínai vagy japán teagomba", "fungus japonicus" vagy az eredeti megnevezés "japán anyácska".
Már a régi kínaiak legendás idejében (Ming Vong) ajánlották a magvakból és zöldségfélékbõl készülõ erjesztett termékeket mint kíváló erõsítõszereket. A receptek feltalálóinak Yi TI-t és Tu K'angot tartják - idõszámításunk elõtt 2000 évvel. A kínaiak felismerték, hogy az erjesztett anyag tartalmasabb lehet, mint az éppen frissen learatott kiinduló termék (Böhmig, 1983).
Az orvostudomány történetébõl tudjuk, hogy - idõszámításunk elõtt 2000 évvel - a régi kínai Csin dinasztiában intenzíven dolgoztak a gombák kutatásán. A Csin király, Jin Cseng (i. e. 259-210) i.e. 221-ben a kínai kis államokból központi államot alakított. Császárrá és a Csin dinasztia (Csin Se Huang-ti) alapítójává kiáltatta ki magát. A császári udvarban minden akörül forgott, hogy megtalálják a "hosszú élet" csodaszerét. Se Huang-ti császár egész erejét a hosszú élet és a magas életkorig tartó egészség elixírének megtalálására fordította. Az udvarában sok tudós dolgozott, akik a spórás növényeknek (gombák, harasztok, mohák) csodálatos tulajdonságokat írtak a javára. Mindenek elõtt bizonyos gombákat tekintettek a halhatatlanság elérése eszközének. A leghíresebb az "isteni Cse". A ganoderma japonicus/ Fr. Lloydt-t, ami ugyanazt jelenti, mint az isteni cse (Ling-cse), ma is használják még Délkínában krónikus gasztritisznél. (Sournia, 1980).
A teagomba diadalmenete
Kínából vagy Japánból terjedt el a teagomba az egész keletázsiai térségben. Mivel az orosz nép szereti az erjesztett italokat, gondoljunk csak a kenyérbõl és más hozzávalókból készített kvaszra, a gomba gyorsan elterjedt Oroszországban. Onnan került el a keleti német területekre. 1913-ban jelent meg az elsõ német nyelvû tudományos publikáció a teagombáról. G. Lindau professzor írt le akkoriban részleteiben egy kultúrát, melyet egy bizonyos Dr. Giseviustól kapott és amely Mitau-ból származott. Ott az italt minden lehetséges betegségre alkalmazták. Állítólag tengerészek vitték a gombát Mitauba. Lindau professzor a gomba-szimbiózisnak Dr. Gisevius tiszteletére a "Medusomyces Gisevii" tudományos nevet adta.
Lengyelországból az elsõ világháború idejébõl van híradásunk a tegombáról. Waldeck meséli 1927-ben, hogy neki a háború alatt egy lengyel gyógyszerész, akinél el volt szállásolva, adott egy enyhe, de gyorsan ható hashajtó italt, melyet - egy orosz titkos- és háziszer, az úgynevezett "csodagomba", "Volgagomba" vagy " teakvaszgomba" felhasználásal készített.
Az elsõ világháború utáni években a teagomba használata tovább terjedt nyugat felé. Orosz és német hadifoglyok játszhattak nagy szerepet a kultúrák tovább adásánál.
A 20-as évek közepén a teagomba Németországban szélesen elterjedt házi- és gyógyszer. Dr. Harms (1927) említi, hogy a teagomba Németország néhány területén, pl. a vesztfáliai iparterületen már igen elterjedt. Szerinte "a gomba sok helyen kívánatos dolog, melyet szívesen tovább adnak és sokat kérik". A két világháború közötti években a teagomba nagyon el volt terjedve Németországban. Különbözõ elnevezésekkel, mint "Mo-Gü" vagy "Fungojapon" árulták gyógyszertárakban.
Régóta feledésbe merült
Aztán a kombuchagombával kapcsolatos ismeretek hosszú idõre feledésbe merültek. Egyik oka ennek az lehet, hogy a szükséges nyersanyagok - tea és cukor - a háborús idõk alatt hiánycikkek voltak és ezért a kombuchát nem lehetett elkészíteni. Másik oka pedig az, hogy a kémia diadalmenete a természetes népi szereket háttérbe szorította. Évek hosszú során keresztül ünnepelték a kémiai - szintetikus irányultságú gyógyászatot, vagyis az ú.n. "hagyományos orvostudományt". De egyre inkább kiderültek ennek a hátrányai. A mellékelt használati útmutatókon felsorolt mellékhatások egyértelmûen rámutatnak a veszélyekre, melyeket ezek az orvosságok a szervezetre gyakorolhatnak.
Az idõ múlásával a tudományba vetett hitet fokozatosan felváltja a növekvõ csalódás és kételkedés. Egyre több ember bízik a természetes szerekben és a bevált természetes gyógymódokban. Egyre több ember fél a pirulákban és kenõcsökben rejlõ kémiától. A természetgyógyászatot egyre szélesebb körben fogadják el, amit a természetgyógyász orvosok és természetgyógyászok egyre inkább megtelõ várótermei bizonyítanak. A "Vissza a természethez" a népi gyógyászat hagyományainak folytatása. Olyan nem károsító módszereket alkalmaznak, melyek nincsenek a tudományos divatoknak alárendelve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományos gyógyászatnak nincs meg a létjogosultsága. Meglepõ sikerei vannak. Nem arról van szó, hogy "vagy-vagy", hanem arról, hogy "együtt", kölcsönösen kiegészítve egymást a különbözõ szemszögekbõl. Bár a természetgyógyászat gyógyhatását az évszázados tapasztalatok szolgáltatják, de a hatása sokszor szigorúan vett tudományos módszerekkel nem magyarázható, így a természetgyógyászatnál hiányzik egy fontos elem: a tudományos bizonyíték. A mi társadalmunkban nem elég, ha az igazságot kinyilvánítják, azt tudományosan bizonyítani is kell. Goethe ismerte a problémakört: "Vesd csak alá a természetet valamilyen mesterséges kísérletnek, kényszerûségében mindig meggyötört választ fog adni."
Dieter A Oesch írja: "A generációkon keresztül továbbadott tapasztalatok felülmúlják a nagy tudományos tanulmányokat, mivel nem kell valamilyen cégnek tetszõ eredményt elérniük (...). Ami néhány évvel ezelõtt szélhámosság volt, az most "menõ", már sok háziorvos ajánlja".
Ma a természetes gyógymódokhoz és szerekhez való visszatérés reneszánszát éljük. A régi népi gyógyszerek egyre inkább tért hódítanak és érdeklõdésre tartanak számot. Ezeknek az õsrégi népi szereknek, amelyek egyben élelmiszerek is (vagy túlélõ szerek), egyike a kombucha teagombából erjesztett ital. A természet élõlényeinek erejéhez való visszatérés folyamatában egyre több házban erjed a teagombával készített ital. Ez a jóízû, biológiailag élõ ital régóta használatos mindeféle bajra, a legártalmatlanabb gyengélkedéstõl a legkomolyabb megbetegedésig. A legújabb idõkben ez az erjesztett ital, mint mellékhatás mentes önsegítõ szer, új jelentõségre tesz szert a sokféle környezetünbõl jövõ káros behatás leküzdésére.
Ez megmagyarázza, hogy az õsrégi háziszer és a készítése iránti érdeklõdés majdnem robbanásszerûen ismét jelentkezett. Sok természetgyógyász és orvos, aki természetes gyógymódokat alkalmaz, ajánlja a kombuchát a jó közérzet biztosításához.
A kombuchának az a híre, hogy az egészség megtartásához és helyreállításához szükséges ellenálló képességet stabilizálja és hozzájárul a jó közérzethez. Aki a teát rendszeresen issza, annál láthatólag megjavulnak az anyagcsereértékek: a húgysav és a vérzsírok csökkennek. Ha az anyagcsere ismét jobban mûködik, akkor a kristálysók feloldódnak, az izületi panaszok, reuma és izületi gyulladás elmúlik. Az emésztés is jobban mûködik, mert az epe folyékonyabb lesz és a máj a feladatát jobban tudja teljesíteni.
Dr. Veronika Carstens 1987 õszén a "Rák
ellenes szereim" sorozatában azt írta, hogy "A kombucha méregteleníti
a szervezetet és segíti az anyagcserét; ezáltal
javul az ellenálló képesség".
