Aki elõször hall a kombucháról, talán azt mondja: Óh, már megint egy az új csodaszerek közül, melyet agyondícsérnek, aztán egy kis idõ múlva feledésbe merül. Amikor évekkel ezelõtt megismerkedtem a kombuchával, én is így gondolkoztam.

A nagy ígéretek kételkedõvé tesznek. Így jártam néhány évvel ezelõtt, amikor megismertem a kombucha teagombát.

Források keresése közben meglepetten állapítottam meg, hogy a teagombáról gazdag irodalom áll rendelkezésre szerte a világon. Dr. Eduard Stadelmann professzor már 1960-ban kiadott egy bibliográfiát a teagombáról, mely maga már  260 publikációt felsorolt. Kezdve a századforduló körüli német publikációkkal, a ceyloni, jávai, Usa-beli kiadványokon át a francia írásokig mindent áttanulmányoztam, ami a kombucha gombával kapcsolatban állt. Sikerült értékes tudományos munkákra szert tennem az orosz térségbõl, ahol a teagombát a második világháború után alaposan kutatták és klinikákon alkalmazták Száz liter számra készítettem és ittam a teakovászt, saját kísérletekbe fogtam, valamint mindent áttanulmányoztam, amit a kombucha témában csak meg tudtam szerezni.  Mikrobiológusokkal, orvosokkal, természetgyógyászokkal, gyógyszerészekkel, vegyészekkel és olyan emberekkel kialakított kapcsolataim, akiknek a teaital fogyasztásában tapasztalataik voltak, mind segítettek az összefüggések és a háttér felderítésében. Hálás vagyok a sok, férfival és nõvel folytatott gyümölcsözõ eszmecserének, melyek révén átvehettem a gyakorlati tapasztalatokat és a kudarcokat is megismerhettem.

A saját kísérleteim, kutatásaim és tapasztalataim alapján megérett bennem a felismerés: van valami alapja a kombucha jó hírének.

Bal oldali kép:
 FOCUS  34. szám, .96. 08.21.

Néhány dolgot ugyan még kutatni kell, de más hatásmechanizmusokat már mindenképpen bebizonyítottak a tudományos vizsgálatok és a tapasztalat. De a "csodagomba" utolsó titka, ahogyan azt egyes publikációkban emlegetik, máig sincs feltárva. Én jómagam nem kedvelem a csodagomba elnevezést.

Ha ma megkérdeznek arról, hogy mi a véleményem a kombucháról, akkor nyugodt lelkiismerettel mondhatom: meg vagyok gyõzõdve a pozitív alkalmazási lehetõségeirõl. Ha az ember a sokféle nyilatkozatot elolvasta, az érintettektõl maga hallotta a meglepõ dolgokat és sok mindent maga is kipróbált, akkor ezeknek az embereknek a saját tapasztalatukon alapuló bizalmát nem lehet egyszerûen szélhámosságnak tekinteni, azért mert még nincs minden teljesen egzaktul kikutatva. Már csak az oroszországi beszámolók is, ahol a kombuchát a második világháború után kutatták és kórházakban tudományosan vizsgálták, tárgyilagos, józan gondolkozás esetén bámulatba ejtõek.

Én amellett vagyok, hogy a teagomba kutatása, mely a 20-as években olyan reményteljesen elkezdõdött, és aztán mégis feledésbe merült, necsak vitákban kerüljön szóba, hanem tudományos alapon is keljen életre és tanulmányok jelenjenek meg.